Az iskolai oktatás kialakulása (s főleg 18. századi eltömegesedése) óta folyamatos az a törekvés, hogy a tananyagot a könnyebb megértés és elsajátítás érdekében különféle eszközökkel szemléltessék a pedagógusok.

1709-ben történt, hogy Simándi István fizikaprofesszor Hollandiában vásárolt egy laterna magica nevű eszközt sárospataki fizikaóráinak színesítésére. Az eszköz tekinthető a mai diavetítők, írásvetítők ősének. Bizony több mint két évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az írásvetítő elterjedjen az oktatásban. A technikai fejlődés azonban olyan mértékben gyorsul, hogy a hasonlóan nagy – vagy még nagyobb – minőségi ugrást jelentő interaktív táblák kifejlesztéséhez már csak néhány évtized kellett, s évente jelennek meg újabb, fejlettebb verziói.

Az interaktív táblák használata az oktatásban forradalmi újítást jelenthet, nem csak a természettudományi tantárgyak területén, hanem többek közt a nyelvoktatás területén is. Amellett, hogy a tanórákat sokkal színesebbé, szemléletesebbé lehet tenni, lehetővé teszi sok másféle eszköz egyidejű használatát az órákon (multimédiás eszközök, internet), s akár a hagyományos írásvetítők reneszánszát is jelentheti az újabban megjelent dokumentumkamerákon keresztül. A tábla az oktatás új formáit is magával hozhatja, megváltoztatva pl. tanár-diák kapcsolattartást is (web kamerák, virtuális tantermek).

A pedagógusok többsége sajnos minden új technikai eszköz használatától idegenkedik eleinte. A táblák hasznáról ma éppúgy vita folyik, mint annak idején az írásvetítőéről. Sokan sorolnak érveket és ellenérveket azzal kapcsolatban például, hogy a képi elemek segítik, vagy gátolják-e az ismeretanyag elsajátítását, vagy, hogy mennyire kényelmesíti el a pedagógust az interaktív tábla (ki ne emlékezne olyan előadásokra, melyeket írásvetítő-fóliáról olvasott fel a tanár!).

A következtetés azonban – úgy gondolom – nyilvánvaló. A technikai fejlődést és az újabb generációk tanulási szokásait figyelemmel kísérve kimondható, hogy a pedagógusoknak nincs más választásuk: meg kell tanulniuk használni az interaktív táblát, mégpedig jól, céljának megfelelően, mert ez jelenti a megfelelést az új idők követelményeinek.

A frontális oktatás megléte illetve hiánya nem az interaktív tábla hiányából illetve meglétéből ered, hanem a tanár módszeriből. A táblának nem főszereplőnek kell lennie az órán, hanem egy rendkívül hatékony segédeszköznek, amellyel az órákat színesebbé lehet varázsolni. Ha van egy Mercedesünk és csak arra használjuk, hogy a sarki boltig elguruljunk vele, az ugye nem a Mercedes hibája?

Valóban a számítógépes játékok, amelyekkel a mai kor gyermekei, fiataljai játszanak grafikailag rendkívül látványosak. Ugyanakkor nem hinnénk, hogy pedagógusoknak versenyezni kellene a számítógépes játékokkal, viszont azt mindenkinek el kell ismernie, hogy az interaktív táblák nyújtotta színes, képekkel illusztrálható felülete sokkal jobban központosíthatja a figyelmet, mint a hagyományos tábláké.

“A diákok képesek többet tanulni, azt a többet képesek jobban megtanulni, és a SMART Board interaktív tábla használatának köszönhetően a többet és a jobbat képesek gyorsabban megtanulni... ez valóban megváltoztatja a tanítás dinamikáját.”

Margaret Goss
Director of Instructional Technology
Pomona Unified School District, California, U.S.

Arról nem is szólva, hogy a számítások szerint hosszabb távon az interaktív tábla fenntartása jóval gazdaságosabb a hagyományos, filctollas táblánál… (s ha más nem is, a pénz beszél!)